Ez, amit most közlök, az örmény nemzet krónikáiban maradt meg. Mégpedig azért, mert egy bizonyos Mar Ibas Katina nevű örmény író bebocsátást nyert a nagy Arsak ninivei könyvtárába, hol a nevezett tudós szorgalmas kutatás után egy görög fordítással ellátott chaldeus kódexet talált. Mindezt azért engedte meg a király, mert kíváncsi volt ő is arra, hogy népe miatt szégyenkezzen-e vagy esetleg büszke lehet. Azt hiszem gondolhatni, hogy a király kezébe csak a leghitelesebb adatok kerülhettek. Így született az első örmény történetírás ie. 150-ben. Ezt a könyvet aztán minő érdekesség elvitték az edessai könyvtárba. Agabar király, ki Jézusal egy időben élt, folytatta a történetírást, amit utódai az V. századig vittek tovább. - Egyébként Edesszában arámiul, azaz Jézus nyelvén beszéltek. - Mar Ibas Katina számunkra még azért is rendkívül fontos, mert Ő az első, aki a Chusokról emlékezik és azokat a Parthusokkal azonosnak nevezi és tudja. Létezett azonban ezen tudóson kívül egy másik is, kit Agathangelosnak neveznek, ki számunkra egy kicsit pontosabb adatokkal is szolgál számunkra. Számunkra nagy jelentőségű az a rész, ami az Arsacida királyi család eredetéről szól. Ennek az uralkodó családnak volt első tagja Valarsak. Ugyanis ő ennek a királyi családnak az eredetéről azt mondja hogy a nevezett dynastia alapítója, euthalita hun királyfi, miről az örmény kútfők hallgatnak, jóllehet a parthus Arsacidáknak a Chus-Hunokkali azonosságról és a királyi házak rokonságáról eléggé tanúskodnak az írások.
Strabótól is jelentős feljegyzések maradtak. A párthusok, írják a chus népcsaládnak egy másik csoportja, akik természetesen szkyták, egyazon ajkú és nemzetiségű népfajt képeznek. A párthusok az ariai vagy chus népfajnak egyik ágát képezték és az örményektől hol chusoknak, hol párthusoknak neveztettek. ,,Az ariai vagy chus népfaj pedig az örmény írók tanútétele szerint ugyanaz, mint az V. századig a görög kútfőkben általában scytha, név szerint saka, daha, massagetha-scyta, azután pedig hun, euthalita, cidarita, hunmagyar néven jelenik meg.” (Lukácsi Kristóf) Azért az is jó, ha tudjuk, hogy a párthus népcsoportunk emlékével tele van örményország. A Pártus Birodalomnak, az örményeknek és a perzsáknak közös királyaik voltak. Erről például a világtörténelem az 1800-as évek végéig mit sem tudott. Nevezetesen az Arsaciada-házból voltak a közös királyok. (Lukácsi, A magyarok őselei, II. rész, 233.lap). Mondhatni hát, hogy atyafiság van köztünk és az örmények között. Nézzük csak meg mit mond erről a Byzanti Faust, Örmények története, 3. könyv, 6-7 fejezet. ,,Mert a massagetak és örmények királyai – mondja az író – azon egy Arsacida nemzetségből veszik eredetöket.” És midőn az örmények és hunok közt történt ütközetben elesett Massageta királynak levágott fejét Chosrov örmény király elébe hozzák, felkiálta: ,,Rokonom volt ez és születésre Arsacida, mint én.”
Ugye Istennél, a Legfelsőbb Személynél kizárhatjuk a véletlen leszületés esetét. Ugyanakkor bátran felejtsük el azt, hogy fogantatott a Szent Lélektől. Gondold csak el, milyen isten az, akinek segítségre van szüksége ahhoz, hogy megnyilvánítsa Önmagát. Na meg azért szép dolog ám az is hogy egy magyar testben levő nőnemű élőlényt, történetesen Máriát lezsidózzák. Amikor is nem más Ő, mint az Adiabenei hercegi család tagja. Persze megértem Őket, hisz ki ne szeretné ha Isten ha rövid ideig is, de az ő népe közé születik le.
Az arab apokrif evangélium szerint már Zarathustra megjövendölte, hogy eljön a Messiás. Ezen arab ev. VII. része így írja: Lőn, hogy amikor az Úr Jézus Júdea Betlehemében Heródes király idejében, megszületett, íme mágusok jöttek Jeruzsálembe, amint azt előre megmondta Zarathustra. Az a Zarathustra, ki megalkotta, létrehozta a Zend (Aveszta) jelentése: törvény című, nevű legrégibb Szent Írást. A Zoroasztrianizmus Szent Könyve. Ez a legelső Szent Könyv és ez az emberiség történelmének leggazdagabb Enciklopédia az emberiség történelmében. Ugyanakkor nem más ez, mint a Hun népcsoportunk ősi vallása. Ebben a vallásban a Legfelsőbb Személy neve Ahura Mazda. Régibb, mint az ókori india Védái, a Csing Könyv az ókori Kínában, vagy az ,,Amen Hotep” szentenciái az ókori Egyiptomban. Ez a mienk. Egyik magyar ősvallásunk.
Jézus családfáját olvasva arra a szomorú tényre kell rádöbbennünk, hogy az Ő családfájához semmi köze nevelő apjának, Józsefnek! Bármily tisztelettel is legyek József iránt, ki kell jelentenem, Jézushoz csak Máriának volt köze és senki másnak. Ezt az apostolok is tudták s épp ezért fájó, hogy nem erről az oldalról, hanem a Józsefiről hozták le családfáját. Most pedig meg kellene vizsgálni, hogy Szűz Máriának ki volt az őse, noha anya után nem szoktak. Az egyházi iratok szerint Szűz Mária rokona volt Józsefnek s mint ilyent vette el József feleségül. A József féle családfa tehát igazolja, hogy József ki volt, s így ebből kifolyólag következtethető, hogy rokona, Mária is – az volt, mármint zsidó. Ez pedig egyszerűen nem igaz! Mit mond a Könyv? Mt. I. 16. Jakab pedig nemzé Józsefet, Mária férjét, kitől született Jézus, ki Krisztusnak neveztetik. Azért ez így egy kicsit fura! Na mindegy. Némely ember számára már két negatív dolog bizonyos.
1. Meg tudom érteni némely zsidó író fájdalmát, hogy nem tudja Jézus Urunkat vér szerinti zsidóként bemutatni Nekünk.
2. Jézus Urunk apai származását nem tudjuk emberi módon kimutatni. Ugyanakkor van két pozitív információnk is. 1. Máté ev. Szerint a Szentlélektől származik. 2. János ev. Szerint viszont Ő maga Isten megtestesülése. Jézus Urunk kerek perec megtagadja azt, hogy Ő zsidó, illetve, hogy Őt fajilag mérjék fel Dávid utódjának vagy fiának vagy vérének. Hogy is történik mind ez? ,,Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia? Mondák néki: A Dávidé” Mert a zsidók a fajt, a vért látták csak, s a Messiásban a fiát látták Dávidnak, de az Úr finoman oda szól: ,,Miképpen hívja tehát őt Dávid lélekben urának, mondván: Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeid lábad zsámolyává teszem.” Ha tehát Dávid őt Urának szólítja, hogyan lehet a fia? Ekkor szól Jézus: Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, a vérségimádástól mert a ,,szellem az ami megelevenít, a test nem használ semmit”! Mondta Ő, az Úr. (Máté ev.23. r. Lukács ev.20.)
Sok olyan evangélium van, amelyet apokrifnek nyilvánítottak. Az apokrif görög szó, melynek jelentése: rejtett, ,,nem nyilvánosságnak való. Tehát miről is van szó? Nem másról, mint arról, hogy az ami a 325-ös niceai zsinaton nem került be a Bibliába, azt mind apokrifnak tekintették és tekintik is. Ugyanakkor megjegyezném, hogy erről a zsinatról érdekes módon nem maradt fenn semmi eredeti dokumentum. Most kérdezhetném és kérdezem is vajon miért? Trehányság, gondatlanság? Ki tudja? Egyáltalán miért kell nekem, nekünk elhinni még azt is, hogy volt? Ezeknek az apokrifoknak, ahogy magának a Bibliának is két csoportja van. Az egyik az ó-szövetségi, a másik az újszövetségi apokrif. Ó-szövetségi híresebbek: Salamon levelei, Szibilla könyvek, Mózes mennybevitele, a szír Baruk apokalipszis stb. Újszövetségi híresebbek: Arab evangélium, Ál-Máté evangélium, Nikodémus evangélium, Héber evangélium, Péter evangélium, Tamás evangélium. Amíg a kanonizált evangéliumok hívése kötelező, addig ezeké nem.
tovább...
